2009. augusztus 2., vasárnap

Lestyános tökfőzelék

Eszter (mármint az I. számú) saját bevallása szerint azért is hozta létre ezt a kis közösségi blogot, hogy olyan, egyébként teljesen hétköznapi recepteket is leírjunk, amit vélhetőleg a hagyományostól eltérően készítünk. Ez egy ilyen recept lesz, egy véletlenségből nagyon jól sikerült fűszerezésű főzelék receptje.


Mi jut legelőször eszetekbe a lestyánról? Persze hogy Katka.

Másodszorra pedig ugye-ugye
ez a szép fűszernövény:












Azt hiszem, elég kevesen használnak lestyánt, leginkább csak azok, akikre az erdélyi konyha valami miatt komolyabb hatást tett. Nagyon kellemes íze van, olyan "alapfűszer" íze, ami nagyon sok fogásba kiválóan belesimul. Én sokszor szinte petrezselyem helyett használom (mivel a lestyán a teraszon nől és így "szezonban" mindig akad, petrezselymet viszont vennem kell - így ha nem veszek, nincs). Anyukám pl. a rántott húst zöldfűszeres tejben vagy tejszínben szokta puhítani sütés előtt, és szerintem a legfinomabb előpácoló zöldfűszer a lestyán.


No szóval, a lestyános tökfőzeléket az alábbiak szerint készítettem:


2 ek (liba)zsírt egy lábosban megolvasztunk, egy fej apróra vágott hagymát megfonnyasztunk rajta. Ha már "üveges", egy fél zöldpaprikát és egy közepes paradicsomot felvágunk és néhány percig pirítjuk a hagymával együtt. Kb. 3 centi kolbászt felkarikázunk vagy apróra vágunk, és azt is hozzáadjuk (ez nagyot dob az ízén). Egy közepes tököt lereszelünk (én nem szoktam sózni és kinyomkodni), és hozzáadjuk a lecsós alaphoz. Kb. 3 percig néha megkeverve pirítjuk, majd ízlés szerint 3-5 dl vízzel felöntjük, és fűszerezzük: sóval, borssal, kb. egy ek. gulyáskrémmel, egy kk. pirospaprikával, egy marék apróra vágott lestyánnal, némi szárított kaporral és friss petrezselyemmel. (Ez utóbbiak elhagyhatók, de ez a három zöldfűszer, a domináns lestyán, és mellette a kevés kapor és petrezselyem nagyon szuper ízhatást ad). Negyedórán keresztül közepes lángon fedő alatt főzzük, majd behabarjuk 3 dl tejföl és másfél ek liszt keverékével. A habarás után felforraljuk, és akár hidegen, akár melegen megehetjük. Én hidegen szeretem.


A főzelék nem egy túl fotogén műfaj, és tökfőzeléket úgyis mindenki látott már, de a rend kedvéért egy képet azért ideteszünk róla:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése